Josef Mengele

Günzburg, 1911. március 16. – Bertioga, 1979. február 7.

Német SS-tiszt, az auschwitzi koncentrációs tábor orvosa. A táborba érkező és általa személyesen kiválogatott foglyokon végzett orvosi kísérleteket.

Életrajza

Josef Mengele Karl és Walburga Mengele legidősebb fia volt. Mengele antropológiát és orvostudományi ismereteket tanult Münchenben, Bonnban és Bécsben.

1934-ben csatlakozott az SA-hoz, három évvel később belépett az NSDAP-ba, majd egy évvel később az SS-be. 1941-ben részt vett a Szovjetunió elleni hadműveletekben.

A háborúban harcolt a keleti fronton, de sebesülése után frontszolgálatra alkalmatlanná vált.

A keleti front után Mengele 1943-ban Berlinbe utazott. Itt azt a parancsot kapta, hogy utazzon el Auschwitz-Birkenau-ba, mint orvos. Május 30-án érkezett meg a táborban. 1943-ban a cigánytábor (BIIe), 1944 őszétől a kórházszektor (BIIf) főorvosa volt. Különösen érdekelte az ikrek kialakulása, viselkedése. Itt dolgozott 2 éven keresztül.

Röviddel a Vörös hadsereg megérkezése előtt, 1945. január 17-én Auschwitzból elmenekült. Február 6-án a Wehrmacht egyik rejtekhelyén szállt meg. Ekkor más nevet használt, mivel az amerikaiak elfogták őket nem sokkal később, és Mengele körözött személy volt. Az amerikaiak az Auschwitzi halálangyal nevet adták neki. Nyáron visszatért szülővárosába, Günzburgba, majd ősszel Fritz Hollmann néven felső-bajorországi Mangoldingbe ment.

1949 áprilisában Helmut Gregor néven Genovába utazott, majd június 20-án a North King nevű gőzössel Buenos Airesbe hajózott. Itt az 1950-es évek végéig élt. A Buenos Aires-i konzulátuson német útlevelet kapott a valódi nevével. Ezután Paraguayba repült. Ott találkozott Adolf Eichmann-nal, majd Sao Pauloba repült. Mengele fejére tűzték ki a legnagyobb vérdíjat: 7 millió német márkát. A városban hosszú éveket élt a valódi nevén. 1979. február 7-én a tengerben fürdött, szélütést kapott, majd meghalt. Sao Paulotól délre temették el Embu néven.

1985-ös exhumálásakor sokan megkérdőjelezték, hogy tényleg az övé-e a kiásott csontváz. 1992-ben DNS-tesztet végeztek el rajta, ami igazolta, hogy az tényleg az ő holtteste volt.

Emberkísérletei a koncentrációs táborban

Érdeklődése az ikrek felé fordult. Vizsgálatait cigány gyerekeken kezdte, majd zsidókon folytatta. A holokauszt magyar túlélői közül sokan emlékeztek az alacsony termetű, elegáns, jóképű SS-tisztre, aki 1944-ben egész nyáron a rámpán kiabált: "Zwillinge heraus!" (Ikrek kifelé!) Összességében több száz ikerpárt gyűjtött össze, kisgyerekeket és időseket egyaránt, a legtöbben magyar zsidók voltak. Az ikreket Mengele a tábor különböző pontján helyezte el, ahol a parancsnoksága alá tartozó deportált orvosok mindenkit megvizsgáltak, minden testméretet aprólékosan lejegyeztek. Az ikreket (nemegyszer anyjukkal együtt) Mengele mentette meg az azonnali elgázosítástól, ellátásuk az átlagosnál jobb volt, a doktor általában kedvesen bánt velük, néha még édességeket is hozott nekik. Ez a látszólag harmonikus viszony azonban csak a borzalmas valóságot takaró felszín volt. Mengele, aki az ikerszületések titkának megfejtésével valószínűleg a germán faj létszámát akarta növelni, kutatásai során semmitől nem riadt vissza. Ha az egyik iker meghalt, a másikat lelőtte, hogy a boncolás során kiderüljön, szenved-e ugyanolyan betegségben. Cigány és zsidó ikreket szívbe adott kloroforminjekcióval ölt meg, volt, akiknek összevarrta a vénáit, mesterségesen sziámi ikrekké téve őket, sokakat ismeretlen céllal és módon pusztított el. Az ismétlődő vizsgálatok közben a gyerekek órákig álltak meztelenül a hidegben, gyakran vettek tőlük nagy mennyiségű vért. Kiterjedt és legtöbbször teljesen értelmetlen kutatásai során nagy fontosságot tulajdonított a zsidók között tapasztalható fejlődési rendellenességek vizsgálatának. Azt akarta bizonyítani, hogy ezek az esetek az alsóbbrendű zsidók között gyakoribbak. Ezért gyűjtötte szenvedélyesen a zsidó törpéket, mozgássérülteket, hermafroditákat. Sokukat megölte vagy megölette, hulláikat megfőzette, és csontvázaikat az ikerkutatások "eredményeivel" együtt Berlinbe küldte. Mengelét foglalkoztatták a szemszínnel kapcsolatos rendellenességek (heterochromia – különböző [szem] színűség) is. Előfordult, hogy páciensei szemének színét kék oldat befecskendezésével akarta megváltoztatni, de csak átmeneti vagy tartós vakságot okozott.

Mengele a nácik által megerőszakolt nők terhességét kihasználva is kísérleteket végzett. Terhességük x. hetében kioperálta embriójukat. 1-2-3-4 és így tovább hét után, így tanulmányozva a magzati fejlődést.