Este volt. A szobámban ültem. Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett Ward, rám nézett és mosolygott, de a mosolya halálos rettegéssel töltött el és a szemeiben csillogó fény sem kecsegtetett semmi jóval. Meghajoltam előtte, pedig gyűlöltem, de tudtam hogy megkínozna és megölne ha nem adnám meg a tiszteletet. Ez volt az első szabály amit meg kellett tanulnom.

-Itt az ideje hogy újra eljátszadozzunk drágaságom - mondta mézesmázosan és elővette a játékszereket:

kések, korbács, kötelek, láncok és különféle bájitalok, megborzongtam. Közelebb lépett hozzám, elkapta a torkomat és fojtogatni kezdett.

-Gyerünk, sikíts te kurva! Rimánkodj kicsit az életedért - Sziszegte a fülembe, de én meg sem mukkantam. Tudtam ha sírok azzal csak mégjobban feltüzelem. Kezdett elfogyni a türelme és felpofozott, amitől az ágyra estem. Tudtam hogy ha most nem teszek valamit, akkor végem. Ward odalépett hozzám és már nyúlt volna a ruhámhoz, mikor hirtelen felugrottam és ellöktem magamtól, ettől annyira meglepődött hogy pár másodpercig csak nézett rám értetlenül, én pont ezt használtam ki. Rohantam az ajtó felé feltéptem és futottam lélekszakadva a folyosón, de hallottam ahogy Ward a nyomomba szegődik és üvöltözik. Csak abban reménykedhettem hogy elérem az ajtót és kimenekülök a birtokra. Ott elrejtőzök és megpróbálok kiszökni, mert ott nem lehet hopponálni. Abban sem voltam biztos hogy sikerülne hopponálnom, mert még sosem próbáltam, de tudtam hogyan kell és reménykedtem. Valószínűleg az égiek is velem voltak, mert épségben elértem az ajtót és kirohantam az éjszakába. Csak rohantam előre, el a háztól. Már nem is hallottam üldözőm mérges üvöltését, de nem is törődtem vele. Már vagy 50m-re eltávolodtam a háztól, mikor suhogást hallottam a hátam mögül, megfordultam és abban a pillanatban éreztem ahogy valami hegyes dolog fúródik bele a testembe. Felsikoltottam a fájdalomtól, mert éreztem ahogy az a valami belefúródik a tüdőmbe. Rögtön rájöttem hogy mi az és hogy hogyan került oda. Egy nyílvessző volt, és ahogy  megláttam a közeledő Wardot kezében egy nyílpuskával, rögtön tudtam hogy ki támadott meg. Megpróbáltam menekülni, de mozdulni sem tudtam. Fulladoztam és hátra estem. Hallottam a lépteit ahogy egyre közelít felém.

-Te retkes sárvérű szuka! Hogy merészeltél megszökni? - Üvöltötte és belém rúgott. Én felüvöltöttem a fájdalomtól.

-Most nagyon megfizetsz! - Sziszegte gonoszul és elkiáltotta magát:

-Crució! - Felsikoltottam a fájdalomtól. Percekig kínzott, ami olyan fájdalommal töltött el hogy elájultam. Mire magamhoz tértem, már az alaksorban feküdtem egy hatalmas asztalon. Mikor felpillantottam, megláttam Evedist. Épp azzal volt elfoglalva hogy kihúzza belőlem a nyilat. De amint csak egy picit is megmozdította, olyan fájdalom tőrt rám hogy üvöltöttem és vonaglottam kínomban.

-Ward, gyere ide! Mondta hűvösen és a sötétből előlépett a férfi.

-Mi kéne? Nézett értetlenül a húgára.

-Fogd le a kezeit, mert így nem tudom kiszedni belőle azt az átkozott nyilat. Ward odalépett hozzám leszorította a kezeimet és Evedis újra megpróbálta kiszedni a nyilat. Azonban a kíntól ismét elkezdtem rángatni magamat és üvöltöttem. Pár másodperc múlva meghallottam egy félelmetes reccsenést, a nyíl eltört. És a hegye bennem maradt, pont a legveszélyesebb része.

-A fenébe! - Kiáltott fel mérgesen Evedis - Most mi legyen? nézett kérdőn a bátyjára.

-Szóljunk Apának, ő majd elintézi - mondta Ward, elkapta a hajamat és felrángatta a fejemet, így szemmagasságba kerültem vele és bele kellett néznem a szemébe. Láttam hogy az szinte izzik a gyűlölettől.

-Látod te ribanc, hogy mit csináltál? Sikerült beléd törni a nyílhegyet, ami ráadásul mérgezett - mondta gúnyosan.

-Most az a helyzet hogy rettenetes kínok között fogsz meghalni, de csak nagyon lassan - mondta csillogó szemekkel és beleverte a fejemet az asztalba, amitől eleredt az orrom vére.

-Már megint mi történt? - kérdezte egy vészjósló hang, amire Ward fölkapta a fejét.

Apja állt mögötte.

-Semmi különleges Apám, csak ez a rongy akart megszökni, én pedig elláttam a baját.

-Mikor megpróbáltuk kiszedni belőle a nyílvesszőt, addig feszengett míg bele nem tört.

-Akkor az ott is fog maradni, kíváncsi vagyok meddig bírja a kis rabszolga. Mondta kegyetlenül. Rám sem nézett csak hátat fordított és menni készült, de megállt és Wardhoz fordult.

-Fiam! Büntesd meg a lányt engedetlenségéért, és mostantól kezdve a te rabszolgád. Bízom a képességeidben - mondta egy gonosz vigyor közepette, majd el vonult.

ördögi mosoly terült szét.

-Most véged aranyom, megkeserülöd hogy megpróbáltál megszökni tőlem.

Azzal odalépett hozzám és felkapott az asztalról, majd a földhöz csapott. Felnyögtem a fájdalomtól. Ward megfogta a ruhámat és vonszolni kezdett a terem túlsó felébe. Már előre rettegtem és elkezdtem sírni, de ez nem hatotta meg. A szemközti falhoz vonszolt ott a falon lévő láncokkal megkötött, majd egyszerűen letépte rólam a ruhát. Elővillant a  meggyötört vérző testem, Ward mohó tekintettel nézett rám és odalépett hozzám.

Elővett a zsebéből egy fiolát, amiben kékes bájital volt. Szétnyitotta a számat, majd leöntötte a torkomon. Éreztem a kesernyés ízt a számban, de Ward szavai magamhoz térítettek.

-Ez a bájital még hasznos lehet, nem szeretném hogy esetleg káros következményei lennének a mi kis játékunknak - Teljesen elborzadtam mikor rájöttem hogy mire gondol és mégjobban elkezdtem sírni. Erre pofon csapott és rám mordult:

-Elhallgass ribanc! sziszegte dühösen, majd egy kést vett elő és neki feszítette a testemnek, amitől kiserkent a vér. Amit ismét megkóstolt, majd megtörölve a szája szélét a szemembe nézett.

-Nagyon finom a véred és tested is gyönyörű, szebb mint a legtöbb aranyvérűé - mondta csendesen, szinte undorodva.

-De még nem megfelelő a hatás - mondta elővett egy ostort, és hírtelen rám csapott egy hatalmasat. Üvöltöttem a kíntól. Ő hangosan felröhögött, látszott rajta hogy élvezi a szenvedésemet. Még vagy félóráig ütött az ostorral, bár nekem többnek tűnt, mikor hírtelen eldobta és odalépett hozzám. Végig tapogatta a testemet, ami már szinte úszott a vérben. Szeme megcsillant a vágytól. Rajtam a hideg futkosott ettől a tekintettől, de szabadulni nem tudtam, csak vártam. De nem engedett el, a véres és meggyötört test látványa túlzottan felszította benne a vágyat, birtokolni akart engem hogy csak az övé legyek mindenestül. Az ő privát kis játékszere.

Levette magáról a ruháit, és hozzám simult. Engem az undor kerülgetett ahogy megéreztem magamon a forró leheletét. Szorosan fogott, és megcsókolt, szinte szétmarta a számat olyan erővel csókolt. Undorodtam tőle és gyűlöltem, de közben rettegtem is. Egy óvatlan pillanatban hatalmas fájdalmat éreztem, ahogy átjárja az egész belsőmet és egyre beljebb kúszik. Ward abbahagyta a csókolózást és elégedetten felnyögött, én üvöltöttem a kíntól. Közelebb húzott magához, és átfogta a derekamat, hogy ezáltal mégjobban belém tudjon hatolni. Erőteljesen mozogni kezdett, ami számomra hatalmas fájdalommal járt. Miközben bennem mozgott, a fogaival véresre harapdálta az ajkaimat. Én egyre csak sírtam, de lassan beletörődtem és halkan szipogva vártam az aktus végét. Ami hamarosan el is jött, mert Ward még lökött egy nagyot és elárasztott  forró magjával, közben egy hatalmasat nyögött a fülembe. Még pár percig szorított magához, majd elengedett. Kihúzta belőlem a még mindig „csöpögő” farkát és felöltözött. Majd levarázsolta rólam a láncokat. Erre előre zuhantam és moccanni sem bírtam. Megfogott és vonszolni kezdett a szobám felé, ott belökött az ajtón és rám mordult:

-Holnap korán kelj, mert vendégünk lesz és addig még sok a dolgod - majd gonoszul hozzátette:

-Aztán csak vidáman! - És rám zárta az ajtót. Nagy nehezen elvonszoltam magam a fürdőig és bemásztam a kádba és megmosakodtam. Visszamásztam a szobába, felkaptam egy pizsamát és bebújtam az ágyba. Habár nagyon kimerült voltam, és a sebem is iszonyatosan fájt, még sokáig nem tudtam elaludni.

Úgy éreztem hiába fürödtem meg, még mindig piszkosnak éreztem magam. Elöntött a szégyen és elkezdtem sírni ahogy a történtekre gondoltam.

Eszembe jutottak a szüleim, erre elöntött a harag és abbahagytam a sírást.

-Bosszút fogok állni mindenért, megöllek Ward Thessan! – suttogtam bele a sötétségbe, majd fáradtan zuhantam a párnámra és pár perc múlva már az álmok birodalmának léptem át a határát.